Először is szeretném leszögezni azt, hogy tudom, hogy ez nem egy személyes oldal, hogy állandóan ilyenekkel traktáljalak titeket, de a mostani bejegyzés nagyon is kapcsolódik magához az oldalhoz, illetve annak jövőjéhez.

Az elmúlt napokban milliószor emeltem ki, hogy nem bánnám, ha több vélemény érkezne, mert higgyétek el, hogy iszonyat szar (bocsánat, de tényleg) érzés az, hogy látom a számlálón, hogy jöttök, de semmi visszajelzést nem kapok. Tegnap 171-en voltatok a lapon, amit nyilván nagyban befolyásol a 3 nappal ezelőtt feladott hirdetés, de ez nem változtat azon, hogy 0 darab komment érkezett a történettel kapcsolatban. Nem azt várom el, hogy amikor feljövök, akkor napi 50 üzenet fogadjon a chatben, hogy „Szofika, ez a fejezet istenkirályul cukkerfülcsi lett”, de valami minimális visszajelzésnek tudnék örülni. Nagyon sokszor elgondolkodtam már azon, hogy átviszem az oldalt blogspotra, mert ott lehet „pipálgatni” a bejegyzések alján, és ez egy sokkal könnyebb kifejezőeszköz, mint egy komment.

Nem azért írom ezt, hogy érkezzen millió üzenet, amiben leírjátok, hogy de igenis olvastok. Tényleg nem. Csak ha nincs értelme, akkor minek csináljam? Esküszöm nektek, napi 12 órában biztos, hogy azon pörög az agyam, hogy az aktuális történetet mivel lehetne felturbózni, illetve, hogy milyen sztorik következzenek, pedig ezen kívül elkezdtem hármat is. A mai napot a barátaimmal töltöttem, rengeteget beszélgettünk, és az egyik, egyébként komolyabb téma kapcsán nekem eszembe jutott egy újabb történet. Na most ez normális dolog szerintetek?! :D

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nekem vannak ötleteim, nem is kevés. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy engem érdekelni fog az írás, most pedig imádom. Tudom, hogy nem tökéletesek a történeteim – egyik sem lesz az. Tudom, hogy nem vagyok azon a szinten, ahol elismert írók vannak – soha nem is leszek. Nem is akarok. Ez nekem egy hobbi, egy olyan, amit nagyon élvezek, de ha érdekel körülbelül három embert ez az egész, nekik privátban is el tudom küldeni.

És végül, de nem utolsó sorban, sőt, szeretném megköszönni annak a három embernek, akik tényleg mindig írnak pár szót, mert ők tartják bennem a lelket, viszont, ahogy írtam, ha nincs nagyobb érdeklődés, velük más keretek között is meg tudom osztani a történeteket.

Bal oldalt, fent új szavazást találtok, azt hiszem, sem a miértjét, sem a lényegét nem kell megmagyaráznom. A ’social media’ győztese egyébként a twitter lett, úgyhogy majd a napokban megosztom veletek a fiókomat.

Köszönöm, ha végigolvastátok ezt az éjjeli elmélkedést, és ne haragudjatok érte, de muszáj volt kiadni magamból.