P�r m�sodpercig csak meredten b�multam az iPhone-t, nem akartam elhinni. Tom?! Ugyan m�r... Biztosan csak f�lret�rcs�zott, vagy h�ny �ra is van most LA-ben, val�sz�n�, hogy csak t�bbet ivott a kellet�n�l, �s egy hirtelen �tlett�l vez�relve h�vott, amit holnapra �gyis megb�nna. De ha m�r itt tartunk... Magamat ismerve, ha nem v�laszoln�k a h�v�s�ra, azt meg �n b�nn�m iszonyatosan. Olyan volt, mintha m�r �r�k �ta ezen t�pel�dn�k, pedig csak p�r m�sodperc telt el. Gyorsan kellett d�ntenem, hiszen tudtam, hogy nem fog �r�kig cs�rgetni, �s ha esetleg letenn�, a b�szkes�gem nem engedn�, hogy visszah�vjam.

- Allie Devenport – sz�ltam bele v�g�l. T�nyleg ezt mondtam? De hogy m�shogy k�sz�nthettem volna, azok ut�n, ami t�rt�nt...?
- Tudom, ki vagy – hallottam, ahogy mosolyog, �s minden, amit az elm�lt f�l �vben sulykoltam magamba, hogy jobb n�lk�le, hogy csak egy egyszer�, nagyk�p� rockszt�rocska, hogy nem �ri meg foglalkozni vele... Egyszer�en szertefoszlani l�tszott.
- Mit akarsz, Tom? – nem engedhettem, hogy � is hallja, mennyire elgyeng�ltem.
- N�zd, Allie, �n sajn�lom, nem is tudom m...
- Komolyan, Tom? F�l �v ut�n eszedbe jut ideb�kni annyit, hogy sajn�lod?
- Allie, k�rlek, csak...
- Mi�rt h�vt�l igaz�b�l? – ismertem, de ha nem �gy lett volna, akkor sem kellett volna diploma ahhoz, hogy az ember r�j�jj�n, f�l �v m�ly hallgat�s ut�n nem egy l�gb�l kapott bocs�natk�r�s miatt h�vj�k.
- Mert... sz�ks�gem van a seg�ts�gedre.
- Parancsolsz?!
- Rohadt nagy bajban vagyunk, Allie.
- Vagytok?
- Az �n hib�m az eg�sz, de kihat a band�ra is.
- Voln�l kedves elmondani, hogy mir�l besz�lsz? – �reztem, hogy szinte olyan ideges leszek, hogy a f�lemben z�g� v�rt�l lassan semmit nem fogok hallani.
- Szeretn�m, ha idej�nn�l.
- MI VAN?! – m�r meg sem pr�b�ltam leplezni, mennyire felment bennem a pumpa – Ezt te sem gondolod komolyan, ugye? Ez most csak valami szar vicc, egy fogad�s, egy kibaszott „Hogyan t�pj�k fel Allie sebeit 2 perc alatt” c�m� j�t�k, ugye?!
- Nem, Allie. Hidd el, nem h�vtalak volna, ha nem lenne t�nyleg nagy a baj.
- Igen? Akkor rajta. Hadd halljam, mi az az �gbe ki�lt� probl�ma, amihez az �n seg�ts�gemet v�rod. V�rj�tok. V�rod – jav�tgattam magam, nem tudtam, mi a franc van.
- V�rjuk... N�zd, sajn�lom, de Billel megbesz�lt�k, �s arra jut...
- Billel? Szerinted �rdekel, Tom? Bill ugyan�gy �tv�gott, ahogy te, neki ugyan�gy nem sz�m�tottak az �rz�seim, ahogy neked sem. Mi�rt seg�ten�k nektek? Pr�b�lom rendbe hozni az �letemet, ami m�g �gy f�l �v ut�n sem nagyon akar siker�lni, de hat�rozottan nem seg�t rajta, hogy felh�vsz, �s azzal j�ssz nekem, hogy te �s a testv�red a seg�ts�gemet v�rj�tok – m�r szinte �v�lt�ttem, annyira f�jt ez az eg�sz lehetetlen helyzet. – Hol van a csal�dotok? A k�t G? Ria? David? Andreas? A t�bbi bar�t? Mi�rt pont �n?!
- Mert mi... – kezdte volna, de igaz�b�l nem �rdekelt, mit tal�l ki ism�t.
- Mi az a nagy gond, ami miatt felh�vt�l, Tom?
- Ez nem telefont�ma.
- Hogyan? – zavartan elnevettem magam. – Te sz�rakozol velem, igaz?
- Nem. Hal�losan komoly vagyok.
- Hadd v�zoljam a helyzetet. Lehet, s�t, egyenesen rem�lem, hogy rosszul �rtelmezem a dolgokat. F�l �vig h�ly�re vett�l, majd kider�lt a rohadt kis titkod, ami ut�n annyit nem volt�l k�pes odab�kni nekem, hogy „bocs, te barom, te volt�l az aktu�lis h�lye, akit unalomb�l palira vettem”, f�l �vig fel�m sem n�zt�l, b�rmiben fogadok, hogy nem is �rdekelt, hogy vagyok, vagy hogy esett ez az eg�sz... �s most felh�vsz, hogy szarban vagy, de telefonban nem mondod el a dolgot. Azt v�rod, hogy rep�ljek oda? Ugye nem?!
- De. �s �rdekelt, hogy hogy vagy – a mondat m�sodik fel�t nem vettem tudom�sul, �gy gondoltam, an�lk�l is el�g ideges vagyok, mintsem hogy kit�rjek arra is, ha annyira nagyon �rdekelte, hogy vagyok, mi�rt nem keresett meg.
- H�nyadika van? – k�rdeztem v�g�l.
- Mi van?
- Azt k�rdeztem, h�nyadika van? �prilis 1? Vagy milyen okb�l sz�rakozol velem?
- Nem sz�rakozom. Ok�, tudom, hogy egy utols� rohad�knak t�n�k...
- Nem csak annak t�nsz. AZ VAGY – szak�tottam f�lbe.
- Ok�. Tudom, hogy egy utols� rohad�k voltam. Vagyok. Ha idej�ssz, �g�rem, ezt is megmagyar�zom. De k�ny�rg�m, Allie, seg�ts. Gyere ide. Ha ut�na �gy gondolod, a k�vetkez� g�ppel m�r rep�lhetsz is vissza, �llom a k�lts�geket. Csak ne ford�ts nek�nk h�tat an�lk�l, hogy tudn�d, mir�l besz�lek.
- N�zd, Tom. Ez nem ilyen egyszer�. Nem csak annyi, hogy odamegyek, meghallgatlak �s maximum hazaj�v�k. M�g soha nem tal�lkoztunk, r�mlik? Lehet, hogy neked ez k�nny�, de nekem rohadtul nem. �nk�ntelen�l is eszembe jut, hogy mennyit tervezgett�k, milyen lesz majd, ha tal�lkozunk, �s... A p�nzed pedig egy�bk�nt sem kellene – fejeztem be, nem pont �gy, ahogyan eredetileg akartam volna.
- Igazad van. Csak annyit k�rek, hogy gondold �t. H�vj vissza este. K�rlek.
- Rendben – adtam meg magam. Hogy mi�rt? Mert nem akartam tov�bb besz�lni vele. Mert a hangja felszak�tott minden sebet, ami az elm�lt f�l �vben gy�gyul�snak indult, �s mert olyan ideges voltam, hogy lassan m�r nem tudtam volna mit mondani. Plusz val�ban �t kellett gondolnom, amiket mondott. Abszol�t nem voltam felk�sz�lve erre. Hogy is lehettem volna?
- K�sz�n�m – mondta, majd letette.

M�r lend�tettem a kezemet, hogy falhoz v�gjam az iPhone-t, de m�g id�ben meggondoltam magam. H�napokig gy�jt�ttem r�, nem fogom Tom szesz�lyei miatt t�nkretenni. �gy csak ledobtam magam m�g� az �gyra, gyorsan �t�lt�ztem, majd elindultam futni.

Ez alatt a sz�k h�rom �ra alatt annyiszor j�tsz�dott le bennem ez a jelenet, hogy fel sem t�nt, szinte m�r Berlin felett vagyunk �s a rep�l� hamarosan landol. A stewardess a lesz�ll�sra figyelmeztetett, 10 perccel k�s�bb pedig m�r ott �lltam a berlini rept�r kell�s k�zep�n, �s pr�b�ltam r�j�nni, mit is keresek ott, �s hogy mi�rt voltam akkora idi�ta, hogy igent mondtam.