Próbálom röviden összefoglalni :) Nem is tudom már, mikor szerettem meg a Tokio Hotelt. Több éve. Voltam a magyarországi koncerten, amit még mindig életem legjobb élményei közé sorolok, és azt hiszem, ez nem is fog megváltozni. Szinte az első pillanattól kezdve Tom volt a kedvencem, imádtam őt, de azt hiszem, aki ezt olvassa, annak pont nem kell megmagyaráznom a dolgokat... :))

Ahogy telt az idő, egyre kevesebbet hallgattam őket, nem követtem a mindennapjaikat, sem semmit. Nagyon néha meghallgattam egy-egy számot nosztalgiából, de különösebb érzéseket nem váltottak ki belőlem.

Egy-két hónappal az oldal nyitása előtt teljesen véletlenül ráakadtam Ket blogjára, nála kezdtem el olvasni a sztorikat, aláfestő zenének pedig meghallgattam, ami éppen aktuálisan ki volt téve nála oldalra (ami az akkor egyébként a '1000 Oceans' volt, azóta ez az egyik legnagyobb kedvenc TH dalom).

Így indult be újra minden... :)) Végignéztem ismét a Schrei dvd-t, a Zimmer 483 dvd-t, és meghallgattam a Humanoid dalait, amik nekem akkor teljes újdonságnak számítottak. Azt tavaly véletlenül valahogy pont elkaptam, hogy mennyire megváltoztak a srácok. Imádtam Tom fonatait, mondhati visszasírom őket, mint ahogyan Bill rövid, szőke haját is.

Egyre több fanfictiont olvastam, és arra az elhatározásra jutottam, hogy én is akarok írni egyet. Korábban semmi hasonlóval nem próbálkoztam még, így nagyon sokáig nem is voltam biztos benne, hogy sok jó sülne ki abból, ha én papírt billentyűzetet ragadnék. Ezért úgy döntöttem, hogy angol sztorikat fogok fordítani. Többe is belekezdtem, de egyik sem volt az igazi, így félbehagytam őket, pedig volt, amit már majdnem teljesen lefordítottam. Ekkor aztán már tényleg nagyon szerettem volna egy saját történetet, de nem jött az ihlet...

Aztán biztos ismeritek azt az érzést, amikor "megvilágosodtok". Hirtelen tele lettem ötletekkel, és alig vártam, hogy elkezdjem legépelni, ami összeállt a fejemben, írás közben pedig még több ötletem lett.

Eleinte egy fejezetem nagyjából 700-900 szavas volt, nem is gondoltam volna, hogy én tudok ennél hosszabbat írni. Mostanában már nem szeretek megállni 1200-1500 szó alatt, ez az elvárás magammal szemben. Úgy érzem, hogy az oldalnak köszönhetően már most is sokat fejlődtem, bár még messze nem tökéletes, ahogyan írok, és vélhetően soha nem is lesz az. Ezt megelőzőleg soha nem gondoltam, hogy érdeklődni fogok az írás iránt, most viszont ez tölti ki minden szabadidőmet, olyannyira, hogy most három sztorit írok párhuzamosan, bár ezek közül még csak egynek publikusak a részei :)

Ez volt a Tokio Hotellel és az oldallal közös történetem dióhéjban :))