Felszaladtam, és őrült módjára kezdtem kutakodni a bőröndömben, remélve, hogy találok egy fürdőruhát. Bár nem vakációra készültem, valamiért mégis kitettem egy bikinit, de nem emlékeztem, hogy végül bekerült-e a csomagba. Felsők, zoknik, nadrágok, még felsők, és igen! A tavaly nyáron vásárolt bikinim. Gyorsan átkaptam, majd szaladtam lefele, nem akartam megváratni Billt. Nem vettem észre, hogy ő is csak akkor ment lefele, így a lépcsőfordulóban szabályosan beleütköztem. Ez valami megmagyarázhatatlan okból hatalmas nevetést váltott ki mindkettőnkből, én a hasamat fogva guggoltam, Bill pedig a korlátot támasztotta, hogy össze ne essen. De nem mindenkinek volt ilyen jó kedve.

- Nem tudnátok lehalkítani magatokat? Mindjárt szétrobban a fejem, rohadtul nincs kedvem a visításotokat hallgatni – majd a lépcsővel szembeni ajtó nagy csattanással bevágódott.
- Mindig ilyen kedves, vagy csak azokat tiszteli meg, akiket egy másik országból rángat ide, majd elfelejti megmagyarázni nekik az egészet?
- Fogalmam sincs, mi baja lehet... De gyere, a medencénél nem zavarunk senkit – mondta Bill, majd karon ragadott, és elindultunk a kert felé.

Talán másfél-két órát tölthettünk el a medencében, megnéztük a naplementét, ami tényleg gyönyörű volt, játszottunk, beszélgettünk. Majd arra lettünk figyelmesek, hogy elég hűvös van, mindemellett pedig a hasunk is igen hangosan korgott, így arra jutottunk, összedobunk valami vacsorát.

Ezekben a késői órákban már nem volt erőnk semmi komolyabb ételt készíteni, így egy egyszerű tojásrántottánál maradtunk. Bill közben megmutatta a konyhát, hogy ha esetleg tevékenykedni szeretnék itt, kiismerjem magam – ez valószínűleg egy burkolt célzás volt arra, hogy örülnének, ha valaki főzne rájuk, Bill ugyanis majdnem megcukrozta a rántottához felvert tojásokat, de szerencsére még időben észrevettem, így só került bele.

- Álmos vagy? – kérdezte.
- Nem igazán, meg egyébként is nehezen tudok elaludni ismeretlen helyen...
- Még régebben megbeszéltük, hogy majd elmegyünk moziba, emlékszel? Szerintem ilyenkor már egyik sincs nyitva, de a szobámban van egy szép kis TV házimozi rendszerrel.
- Benne vagyok – válaszoltam – csak előtte letusolnék gyorsan, ha nem bánod.
- Én is vágyom egy jó kis zuhanyra.

Amint felfelé mentünk, Bill éppen egy régebbi sztorit mesélt a bandáról, amin nagyon jól szórakozott, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne nevessek vele. Már az utolsó lépcsőfokoknál jártunk, amikor a szemközti szobából egy párna repült ki, egyenesen Bill arcába csapódva.

- Normális vagy, Tom? És ha valami nehezebb tárgy lett volna? Vagy ha kinyomod vele a szememet? Vagy, ne adj Isten, a hajamat találod el, és esetleg nem ú...
- Elhiszed, hogy magasról leszarom a hajadat, Bill? Néhány órával ezelőtt már kértem, hogy fogjátok be, mert szétesik a fejem és aludni akarok. Nehogy már könyörögnöm kelljen ezért a saját házamban baszki! – kezdett felhúzni.
- Már megbocsáss, Tom, de nem fogunk készenlétben állni az ajtód előtt, és azt lesni, mikor száll rá egy legyecske a párnácskádra, hogy elhessegethessük, nehogy te felébredj.
- Már megbocsáss, Allie, de az öcsémhez beszéltem. Másrészt pedig nem kell az ajtóm előtt állni, sőt, a legjobb az lenne, ha messziről elkerülnétek a szobámat.
- Tudod, ez sokkal könnyebb lenne, ha nem dobálnád a szaros párnáidat, ami, még egyszer mondom, akár a hajamat is tönkrete... – Tom kikapta a párnát Bill kezéből, majd bevágta az ajtót maga mögött.

- Azt hiszem, jobb lenne, ha azt a filmet az én szobámban néznénk meg – javasoltam.
- Határozottan.
- Akkor 20 perc múlva nálam?
- Akkor 20 perc múlva nálad!

Ó, igen! Csak én és a gyönyörű fürdőszoba. Amikor beálltam a zuhany alá, emlékeztettem magamat, hogy csak 20 percem van, úgyhogy próbáltam minél előbb elkészülni, de ez maga a fürdő nyújtotta látvány miatt is nehéz volt, és maga a zuhanykabin sem olyan volt, mint otthon. Miután ezeket az aprócska dolgokat konstatáltam, egészen más kezdett el foglalkoztatni. Egyrészről jól éreztem magam itt. Itt van Bill, aki a puszta jelenlétével is jókedvre derít. Annyit nevettem vele a mai nap során, mint otthon az elmúlt egy hónapban összesen. Gyönyörű volt a ház, a kert, a kilátás, minden, tényleg minden. Itt volt viszont Tom, aki óriási seggfej módjára viselkedett már onnantól kezdve, hogy kiszállt a kocsiból. Nem gondoltam, nem vártam, hogy majd egymás karjaiba borulunk és mindent elfelejtve ölelkezünk a kert közepén, de azt igenis elvártam volna, hogy megmagyarázza, mit keresek itt. Vagy ha nem is magyarázza meg, mert oh, szegény kicsi Tomit migrén gyötri, akkor is viselkedjen ember módjára. Legalább az öccsével...

- Azt hittem, én készülök sokáig, de látom, nálad is igénybe vesz vagy fél órát a zuhany – hallottam kintről Bill kuncogását. Oh, basszus. És nem is a fürdőszoba volt a hibás...

Gyorsan kimásztam a kabinból, megtörölgettem magam, felkaptam a pizsamámat, és már kint is voltam.

- Cuki a hajad – szórakozott rajtam tovább.
- Most pont neked magyarázzam meg, hogy miért nem akarom, hogy vizes legyen?
- Igazad van – nevetett fel. – Nos. Nem beszéltük meg, hogy milyen műfajt szeretnél, úgyhogy hoztam mindenből egyet. Horrorból a...
- Nem, horror ne legyen. Amúgy sem fogok tudni elaludni.
- Igen, ez igaz. Akkor menjünk tovább. Akció.
- Nem rajongok a műfajért, bocsi – szegény Bill, úgy látszik, komolyan vette a moziestünket, én meg már kettőből két ötletét hurrogtam le.
- Rendben. Akkor mit szólnál mondjuk a Másnaposok új részéhez?
- Az remek lenne, még úgysem láttam. Remélem, ha nevetünk, nem verjük fel Mr Aludniakarokot.

Az első 20 percre még tisztán emlékszem, de aztán már inkább azzal voltam elfoglalva, hogy le ne ragadjon a szemem. Nagyjából további 20 percig voltam képes bármi erőfeszítést tenni az ügy érdekében, aztán úgy aludtam, mint akit fejbekólintottak.

Egy-két órával később arra keltem, hogy rezeg a telefonom. Hirtelen oda akartam nyúlni érte, amikor megéreztem, hogy valami rám nehezedik. Pontosabban valaki. Bill karja a derekamon pihent, ő pedig mélyen aludt. Eleinte kicsit furcsa volt a helyzet, de aztán úgy döntöttem, nem keltem fel, az sms várhat holnap reggelig. Visszahajtottam a fejemet a párnára, és pár perc múlva ismét elaludtam.