„And who do you think you are? Running around leaving scars, collecting your jar of hearts, and tearing love apart. You're gonna catch a cold from the ice inside your soul. Don't come back for me. Who do you think you are?”
                                                         ~ Christina Perri – Jar of Hearts

�t nap telt el, �n pedig tov�bbra is abban az olcs�, k�lv�rosi motelszob�ban laktam, amire m�g futotta a p�nzemb�l. Fogalmam sincs, mi�rt nem mentem egyb�l haza, tal�n csak nem volt hozz� er�m. Tal�n kellett ez az �t nap, hogy elgondolkodhassak, hogy m�rlegelhessem a dolgokat, hogy sz�mba vegyem annak lehet�s�g�t, hogy meghallgassam a fi�kat. �tgondoltam mindent, nem is egyszer, a v�ge m�gis az lett, hogy �ppen most kattintottam a „Buy” sz�csk�ra egy online repjegyrendel�s oldalon.

Miut�n Tom -egyik heves vit�nk k�zben- odavetette, hogy az elej�t�l fogva hazudott, �s igaz�b�l nincs is semmi oka annak, hogy ider�ngatott N�metorsz�gba, �sszepakoltam a cuccaimat, �s egyb�l elj�ttem. Nem hallgattam meg �t, nem �rdekelt a magyar�zkod�sa. Milyen okb�l kifoly�lag teheti meg ezt egy ember a m�sikkal? Ugyan�gy j�tszadozott velem, ahogyan egy �vvel ezel�tt tette. Ugyan�gy hazudott most is, ahogyan akkor. Egy dolgot biztosan megtanultam: Tom Kaulitzban soha, de soha nem fogok megb�zni, soha egy szav�t sem fogom elhinni.

Borzaszt�an f�jt az eg�sz. Soha, egy sz�val sem �rtottam neki, nem b�ntottam �t, m�gis mind�ssze n�h�ny g�nyos mondatot �s p�r megvet� pillant�st kaptam t�le, m�g n�luk laktam. N�ha arra gondoltam, tal�n f�lt�keny lehet a bar�ts�gra, ami kialakult �ccse �s k�ztem, de azt�n ezeket a gondolatokat mindig elhessegettem, l�v�n, hogy Tom Kaulitzr�l van sz�, � pedig nem lehet f�lt�keny. M�ra m�r r�j�ttem, ennek mind�ssze egy, nagyon egyszer� oka van: nincsenek �rz�sei.

�s ha m�r az el�bb Billn�l �s a bar�ts�gunkn�l tartottam... � hogy tehette ezt velem? Hogy verhetett �t ugyan�gy, mint a testv�re? Tavaly eln�ztem neki, t�nyleg nem haragudtam r�, hiszen -b�r beletelt egy kis id�be, de- meg�rtettem, hogy nem t�madhatja h�tba ikr�t. Most viszont eg�szen nyugodtan elmondhatta volna, hogy ism�t csak Tom j�t�k�nak r�sze voltam.

Hirtelen nem is tudtam eld�nteni, melyik�kt�l f�jt jobban ez az eg�sz, melyik�kben csal�dtam nagyobbat. Bill t�nyleg a bar�tom lett, �s nyilv�nval�an elkezdtem �rezni ir�nta t�bbet is. Rengeteg id�t t�lt�tt�nk egy�tt, rengeteget mes�ltem neki magamr�l, amerikai �s r�mai �letemr�l egyar�nt, a csal�domr�l, a bar�taimr�l, egysz�val t�nyleg mindenr�l. � pedig ugyan�gy j�tszott velem, ahogy b�tyja. Nem tudom, hogy a bar�ts�ga igazi volt-e. Nem tudom, hogy az �rz�sei (amikr�l csak felt�teleztem, hogy l�teztek, de cselekedetei nagyon is ezt mutatt�k) igaziak voltak-e, nem tudom azt sem, hogy kimondott szavai igaziak voltak-e. Hatalmas gomb�c volt a torkomban, ha erre gondoltam.

Tom pedig... Egyszer�en csak megsz�nt l�tezni sz�momra.

Ahogyan ezeket �jra �s �jra �tgondoltam, m�r a rept�ren �ltem, v�rva, hogy lassan felsz�llhassak a g�pre, ami hazavisz R�m�ba, visszavisz a norm�lis �letemhez, amit k�t hete egy hazug ember telefonh�v�sa miatt hagytam magam m�g�tt.

Mik�zben hib�ztattam Billt is, Tomot is, tal�n m�g az el�ttem els�t�l� boldog p�rt is, r�j�ttem m�g valamire. �n �ppen annyira hib�s voltam, mint �k. Egyszer�en csak nemet kellett volna mondanom Tomnak, nem szabadott volna, hogy a sz�vemre hallgassak az eszem helyett. Azt szokt�k csak �tverni, aki hagyja mag�t, nem igaz?

M�r �ppen k�sz�ltem volna elindulni a megfelel� kapuhoz, amikor valami olyan t�rt�nt, amire m�g csak gondolni sem szerettem volna...