Ha valakit igaz�n szeretsz, engedd el.
Ha visszaj�n hozz�d, �r�kre a ti�d marad.
De ha nem, akkor soha nem is volt igaz�n a ti�d.

(Aj�nlott zene: Rihanna - Suicide)

�t h�nap telt el, �n pedig ism�t R�m�ban voltam. Ebben az elm�lt �t h�napban nem volt olyan nap, amikor ne jutott volna eszembe az a k�t h�t, amit Berlinben t�lt�ttem.

Miut�n Tommal legut�bbi �sszevesz�s�nknek k�sz�nhet�en �tl�ttam a dolgokat, nem volt marad�som. Hi�ba mondta, hogy szeret �s hi�ba szerettem �n is �t. A kapcsolatunk, m�r ha lehetett egy�ltal�n �gy nevezni, t�volr�l sem volt eg�szs�ges. Akik szeretik egym�st, nem b�ntj�k folyamatosan a m�sikat. Mi pedig m�st sem tett�nk...

Billel m�g n�ha szoktam besz�lni, de m�r k�zel sem annyit, mint kor�bban. L�zasan k�sz�lnek a visszat�r�sre, rengeteget pr�b�lnak, kev�s az idej�k. K�zben pedig �n is visszat�rtem kor�bbi �letemhez. Dolgozom a sz�rakoz�helyen �s tanulok, b�r most �ppen sz�net van az egyetemen.

Korad�lut�n volt, egyed�l voltam itthon. M�r megf�ztem az eb�det �s el is mosogattam, �gy arra gondoltam, v�gre megn�zem az emailjeimet. Ameddig a laptopom bet�lt�tt, kicsit �sszepakoltam a szob�t. �pp ki akartam dobni a szemetet, amikor azonban felnyitottam a kuka tetej�t, �rdekes dologra lettem figyelmes.

Kivettem az �sszegy�rt �js�glapot. Sz�vem hatalmasat dobbant, amikor megl�ttam a n�gy ismer�s arcot...

- Mi�rt dobta ki? – K�rdeztem magam el� b�mulva, majd elkezdtem olvasni a cikket.

Italia, sensazione! Olaszorsz�gba l�togat a Tokio Hotel!
A kor�bbi �vek egyik legsikeresebb egy�ttese, a Tokio Hotel jelenleg visszat�r�s�n dolgozik, mindek�zben azonban id�t szak�tanak arra, hogy haz�nkba l�togassanak! A frontembert, Bill Kaulitzot k�rdezt�k.
„Kor�bban m�r j�rtunk Olaszorsz�gban, ami egyszer�en csod�latos volt! M�r akkor tudtuk, hogy k�s�bb biztosan visszat�r�nk majd, de eddig valahogy nem volt r� id�nk.” Amikor feltett�k a k�rd�st, mi�rt most, a visszat�r� album munk�latainak k�zepette, az id�sebbik testv�r, Tom Kaulitz vette �t a sz�t.
„Egyre t�bb okunk van arra, hogy s�rg�sen R�m�ba utazzunk. Csak ennyi.”
Az ikrek nem k�v�ntak egyebet hozz�f�zni titokzatos utaz�sukhoz, azoknak azonban, akik szeretn�nek tal�lkozni vel�k, azt javasoljuk, a k�vetkez� n�h�ny napban j�rjanak nyitott szemmel R�ma utc�in.

- Kurva �let... – Mondtam, tov�bbra is a cikket b�mulva, majd leraktam a laptop mell�, ami m�r r�g m�k�d�sre k�sz volt.

Be�t�ttem a weboldalt, be�rtam a felhaszn�l�nevet �s a jelsz�t, �s v�rtam, hogy megn�zhessem �j emailjeimet. Gondolatban azonban eg�szen m�shol j�rtam. Valahol a berlini villa m�sodik emelet�n... „Egyre t�bb okunk van arra, hogy s�rg�sen R�m�ba utazzunk.” Szerettem volna azt hinni, hogy ennek semmi k�ze nincs hozz�m, de k�zben nagyon is j�l tudtam, van. Nyilv�nval�, az ikrek nem egy visszat�r� album munk�latainak kell�s k�zep�n fognak v�rost n�zni csak �gy, brahib�l. A postafi�kom bet�lt�tt.

�j �zenetek sz�ma 32. Mi a szar?! Viszonylag r�gen n�ztem m�r r� a fi�komra (mindig csak az egyetemit csekkoltam), de az�rt nem ennyire.

Biztos csak rekl�mok – gondoltam, majd elkezdtem lefel� g�rgetni. V�g�l is, volt k�zt�k az is...

t�rgy: sajn�lom
felad�: Tom Kaulitz <tomkaulitz@tokiohotel.de>
c�mzett: saj�t magam

Allie, sajn�lom, ami t�rt�nt. K�rlek, bocs�ss meg nekem... Minden�rt. K�rlek.

t�rgy: �rj vissza
felad�: Tom Kaulitz <tomkaulitz@tokiohotel.de>
c�mzett: saj�t magam

�rj vissza, k�rlek.

t�rgy: hi�nyzol
felad�: Tom Kaulitz <tomkaulitz@tokiohotel.de>
c�mzett: saj�t magam

El sem tudod k�pzelni, milyen �res n�lk�led a h�z. Hi�nyzol. Mindkett�nknek.

t�rgy: R�ma
felad�: Tom Kaulitz <tomkaulitz@tokiohotel.de>
c�mzett: saj�t magam

R�m�ba megy�nk, �gyhogy ha tetszik, ha nem, m�g egyszer meg fogsz hallgatni...

t�rgy: �rj m�r...
felad�: Tom Kaulitz <tomkaulitz@tokiohotel.de>
c�mzett: saj�t magam

Allie, �rj m�r vissza, legal�bb k�ldj el a pics�ba, csak �rj m�r.

t�rgy: SZERETLEK...
felad�: Tom Kaulitz <tomkaulitz@tokiohotel.de>
c�mzett: saj�t magam

...szeretlek...

- Mi�rt csin�lod ezt velem? – K�nnyes szemmel b�multam a kijelz�t. Az utols� sz�ven �t�tt... Nem szokott ilyeneket mondani/�rni, ha nem gondolja komolyan. R�ad�sul csak p�r napja k�ldte.

- Babe, megj�ttem! – Reflex-szer�en csaptam le a laptop tetej�t, megt�r�ltem a szemeimet, majd kimentem az el�szob�ba.
- Szia – mosolyogtam r� nagy nehezen.
- Minden rendben? Olyan furcsa vagy – mondta, miut�n gyors cs�kot adott, �s  elkezdett kipakolni a bev�s�rl�t�sk�kb�l.
- Kicsit takar�tottam ma – feleltem v�g�l.
- Ez nem meglep�, �ltal�ban ezt csin�lod.
- Igen, csak �ltal�ban nem szoktam �sszegy�rt �js�glapokat tal�lni a szem�tben – kijelent�semre meg�llt �s befejezte a pakol�st, de nem n�zett r�m.
- Kivetted? – K�rdezte v�g�l.
- Mit gondolsz? Mi�rt dobtad ki, Jason?
- Nem akartam... nem akartam, hogy l�sd.
- �gy vagy �gy, de megtudtam volna. – Eszembe jutott az email, aminek a t�rgya „R�ma” volt. – Nem gondolod, hogy egyenesebb lett volna, ha a saj�t bar�tom nem titkolja el el�lem?
- Mit v�rsz t�lem, Allie? Miatta hagyt�l el engem.
- Azt hittem, ezen m�r t�l vagyunk.
- �n is azt hittem. De ahogy l�tom, te m�g mindig azt az �ntelt majmot szereted.
- Nem fogok le�llni ezen veszekedni veled – mondtam, majd bementem a szob�ba �s bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. Ez a j� szok�s ragad�s...

�jra elolvastam a cikket.

Jasonnel k�t h�napja voltunk ism�t egy�tt, �s eg�szen eddig minden a legnagyobb rendben ment. Hogy szeretem-e? Igen. Szeretem, mint embert. Szeretem, mint egy j� bar�tot. Hogy szerelmes vagyok-e bel�? Nem. A sz�vemet ott hagytam Berlinben. Tomn�l. B�rmennyire is k�zd�ttem ellene, � volt az, akit m�g mindig szerettem, �s akit val�sz�n�leg soha nem fogok tudni elfelejteni.

Valahol legbel�l hiszek abban, hogy a t�nd�rmes�k val�diak. Hiszek benne, hogy a mi t�rt�net�nk m�g nem �rt v�get. Azt mondj�k, mindig minden j�l v�gz�dik, ha pedig valami rossz, annak m�g nincs v�ge. Szerettem volna elhinni. Szerettem volna azt hinni, hogy mi m�g tal�lkozunk. Hogy mi m�g lehet�nk egy�tt. Hogy nem csak ennyi id�t kaptunk a Sorst�l.

A Berlinben t�lt�tt k�t h�t alatt Tom csak egy napig viselkedett velem norm�lisan. �s az az egy nap �letem legjobb napja volt. Ha becsuktam a szememet, szinte m�g �reztem az �lel�s�t, �reztem a cs�kj�t ajkaimon, hallottam a nevet�s�t, �s hallottam a hangj�t, amint azt mondja, „szeretlek”.

Ennek egyszer�en csak nem lehet v�ge. Kell, hogy kapjunk egy es�lyt, kell, hogy megpr�b�lhassuk, milyen egy�tt. Lehet, hogy nem m�k�dne, lehet, hogy kicsin�ln�nk egym�st. De kell lennie m�g egy alkalomnak. Egy utols�nak.

Gondolataim m�ly�b�l iPhone-om egyre er�s�d� cs�rg�se szak�tott ki. A mai napon m�r nem el�sz�r let�r�ltem a k�nnyeimet, majd unottam ny�ltam telefonom�rt. Amikor azonban megl�ttam, hirtelen leveg�t venni is elfelejtettem. A kijelz�n ugyanis nagy bet�kkel egy ismer�s n�v vir�tott. Tom Kaulitz.

~ V�GE ~