- Nálatok a kényelem ekkora sarkakat jelent? – Méregette lábbelinket Tom.
- Úgy érti, nagyon csinosak vagytok – bökte oldalba testvérét Bill.
- Nem, úgy értem, hogy lehet ekkora sarkakon megmozdulni egyáltalán? – Mindhárman szúrós tekintettel néztünk rá. – Mivan’? Ja, csinosak vagytok, tényleg, de akkor is...
- Nem te vagy a bókok császára, az is biztos – nyugtázta Bianca.
- Jade, igaz? Örülök, hogy megismerhetlek.
- Részemről a szerencse – felelte nővérem.
- Te pedig csak és kizárólag Bianca lehetsz – mosolygott rám Bill. – Örülök a találkozásnak!
- Én is, Bill – feleltem.
- Most, hogy kiörömködtük magunkat, legjobb lesz, ha elindulunk – mondta Tom, majd megindult a hotel kijárata felé.

Kint egy halom fotós várt minket, talán a srácokat követték, talán miattunk voltak itt, minden esetre Adam örülhet, holnapra vélhetően ismét címlapon leszünk, ráadásul mind a négyen. Szerintem jóban lenne a fiúk menedzserével.

- Tiétek a limo? – Kérdezte nővérem, miután mindannyian beszálltunk.
- Ja – Bianca és Bill egyaránt felhúzott szemöldökkel néztek Tomra, eddigi válaszaival nem aratott sikert. Úgy tűnt, nincs túl jó kedve. Arcát fürkésztem, de nem sokat tudtam leolvasni róla.
- Látom, szeretitek a feltűnést – folytatta testvérem.
- Nekem nincs vele különösebb bajom – felelte egykedvűen Tom.
- Bajom nekem sincs vele, de inkább a menedzserünk az, aki feltűnési viszketegségben szenved – vette át a szót Bill.
- Mesélj – mondta nővérem. Tommal egymásra mosolyogtunk, mi ezt tegnap már megbeszéltük.

Míg Bill és Bianca lelkesen mesélték egymásnak, mekkora szemétláda menedzsereink vannak, engem továbbra is Tom és az ő hangulata foglalkoztatott. Csak bámult ki az ablakon, néha elmosolyodott azon, amiket öccse mondott, de tekintete mindvégig komor maradt. Nagyot nyeltem, majd úgy döntöttem, rákérdezek.

- Rossz kedved van? – Érintettem meg a karját.
- Mi? Ja, nem, csak elgondolkodtam – mosolygott rám. Nem győzött meg. – Egyébként tényleg nagyon csinos vagy – mondta, továbbra is kedvesen. Valószínűleg nem sejtette, mennyire zavarba hozott.
- Köszönöm. Mondanám, hogy te sem nézel ki rosszul, de azt hiszem, ezt tudod.
- Nem. – Kérdőn néztem rá. – Azt tudom, hogy egyszerűen hibátlan vagyok. – Elnevettem magam. Legalább visszatért a jókedve.

Nagyjából negyed óra telhetett el, mire megérkeztünk a srácok kedvenc bárjához. Berlin központjában volt, kívülről és belülről egyaránt nagyon jól nézett ki. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre nem állt előtte fotósok hada.

Elfoglaltunk egy viszonylag eldugott asztalt a helyiség sötétebb részében, majd átböngésztük az itallapot. Bianca kedvencét, a Vodka Martinit választotta, én egy Tequila Sunrise-t kértem, a fiúk pedig söröztek. Úgy tűnt, érdekes este elé nézünk – a szó jó értelmében.

- Bianca, a húgod mesélte, milyen idióta menedzserrel vagytok megáldva ti is – fordult felém Bill. Egyébként nagyon kedves srác volt, örültem, hogy valaki ilyen legyeskedik Bi körül.
- Ne is mondd – húztam el a számat.
- Azért valljuk be, ez a mostani hadjáratuk nem sült el olyan rosszul – vigyorgott Tom a tegnapi randinkra célozva. Milyen igaza volt.

A bárban töltött néhány óra remek hangulatban telt, sokat nevettünk, sokat beszélgettünk, lehetőségünk nyílt kicsit jobban megismerni egymást. Nővérem és Bill egy idő után magunkra hagytak minket, elmentek egy közeli klubba, így ők is és mi is kettesben maradhattunk kicsit.

- Miért te vagy az, akit a menedzseretek mindig randizni küld? – Kérdezte Tom.
- Én jobban kezelem a hirtelen jött hírnevet, mint Jade. Csak külsőre vagyunk egyformák, a személyiségünk teljesen más. Én sokkal könnyebben feloldódom társaságban, mint ő, és az igazat megvallva, szerintem én sokkal jobban élvezem a népszerűséget, mint ő. Néha olyan, mintha kicsit zavarná ez az egész – mondataim igazak voltak.
- Most ő is egészen úgy néz ki, mint akinek nincs baja a helyzettel – töprengett Tom. Persze, hogy úgy néz ki, hiszen ő az igazi Bianca – gondoltam magamban.
- Jó tett neki, hogy véget ért a turné. Nagyon elfáradt. Na és nálatok mi a helyzet? Miért mindig te?
- Egyrészt, nyilván azért, mert én nézek ki a legjobban az egész bandából – elnevettem magam, mire felvonta a szemöldökét. – Talán nem így van?
- De, természetesen – feleltem továbbra nevetve.
- Tudom ám, hogy így gondolod – vigyorgott. – Egyébként pedig el tudod képzelni Billt vagy Gustavot, mint rosszfiút? – Megráztam a fejem. – Persze, hogy nem. Ennyi a miértje, ezen kívül pedig én tényleg élveztem, hogy odavannak értem a lányok. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez a legjobb dolog, ami a hírnévvel jár.
- És már nem gondolod így?
- Nem – felelte, ám úgy éreztem, az egyszerű válasz mögött van valami más is.
- Hogyhogy?
- Megváltoztam.

Tekintete ismét elkomorodott, úgy éreztem, nem akar erről beszélgetni, így nem is erőltettem a témát. Ma már nem először viselkedik ilyen furcsán. Szerettem volna megérteni, szerettem volna megtudni, mi van a háttérben, de tisztában voltam vele, nem vagyunk még olyan viszonyban, hogy mindent megosszon velem.

- Mióta vagy egyedül? – Kérdezte végül.
- Jó ideje.
- Hogyhogy?
- Így alakult.
- Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen csinos lányt nem ostromol naponta száz meg száz férfi.
- Nem is erről van szó. Csak tudod, ez engem valahogy nem érdekel. Nem arra vágyom, amit ők tudnának nyújtani.
- Hanem mire vágysz? – Furcsa hangsúllyal tette fel a kérdést, nem is igazán értettem, mindezek mellett pedig el kellett gondolkodnom. Mire is vágyom pontosan?
- Nem is tudom... Azt hiszem, szeretnék végre komoly kapcsolatot. Hiányzik a tudat, hogy van mellettem valaki, akire számíthatok, és akinek fontos vagyok. De azt hiszem, a fiúk valamilyen szinten tartanak is tőlem.
- Én nem tartok tőled – mosolygott olyan édesen, hogy gyomromban megannyi pillangó kezdett táncot járni. – Miért gondolod ezt?
- Melyik hétköznapi sráchoz jó ajánlólevél az, hogy egyik héten Justin Bieberrel vacsorázom, utána pedig a One Direction egyik tagjával fényképeznek le?
- Tom Kaulitzot se felejtsd ki, úgy hallottam, vele is találkoztál mostanában – ismét nevetnem kellett. Lehet, hogy öntelt a srác, de van humora, én pedig, azt hiszem, imádom. Mármint a humorát. Is.
- Igen, hogy is felejthettem el?
- Szóval egy hétköznapi srácra vágysz? – Kérdezte, immár komolyabban.
- Arra vágyom, hogy valaki szeressen, és közben maximálisan megértse és elfogadja azt, ahogyan élek.
- A hírnévre gondolsz?
- Arra is, és Jade-re is. Nem sokan értik meg, hogy a kapcsolat, ami köztünk van, mindennél és mindenkinél fontosabb, és az is marad.
- Azt hiszem, tudom, miről beszélsz – mosolyodott el.

- És veled mi a helyzet? Ha nem tetszik már a lányról-lányra járó életmód, miért nincs komoly kapcsolatod? – Kérdeztem, miután kikértünk egy újabb koktélt nekem, és egy újabb sört neki.
- Így  alakult – felelte most ő.
- Bővebben? – Belekortyoltam koktélomba, úgy vártam a válaszát.
- Nem jött össze. Nincs kedved benézni a klubba, ahová Billék átmentek? – Még egy téma, amiről Tom Kaulitz nem akar beszélgetni.
- De, persze, menjünk.

A hely tényleg nagyon közel volt a bárhoz, ahol még az imént ültünk, és szintén gyönyörű volt. Modern designban pompázott, igazi fiatalos klub volt. Rengetegen voltak, amikor beértünk, Tom megfogta kezemet, és úgy próbált közelebb jutni a bárpulthoz. Érintésére egész testemben megremegtem, reméltem, neki ez még véletlenül sem tűnt fel.

- Két tequilát kérek – kiabálta a pultosnak.
- Nem lesz sok? – Néztem rá.
- Nem hinném. Ünneplünk, nem?
- Mit? – Nem értettem.
- A találkozásunkat – mosolyodott el.

Megkaptuk a tequilát, valamint a hozzá járó sót és citromot is. Megsóztuk a kezünket, koccintottunk, majd ledöntöttük az italt. Azonnal végigmarta a torkomat is, pár másodperccel később pedig már a gyomromban éreztem. Az előzőleg elfogyasztott három koktél után ez a feles szinte azonnal fejbevágott.

- Ilyenkor mindig rá kell gyújtanom, kijössz velem?
- Persze – feleltem, majd elindultam utána, ahogy pedig beértünk a tömeg közepébe, ismét megfogta kezemet, ám most ujjainkat is összekulcsolta.

A szórakozóhely mögé mentünk, ott nem volt sem részegen bulizó fiatal, sem ránk vadászó fotós. Tom meggyújtotta cigarettáját, az öngyújtó halvány fényében pedig tekintete azt sugallta, ő sem józan.

- Egyébként szereted a tequilát? – Kérdezte.
- Igen, az egyik kedvencem.
- Nekem is. És tudod, szívesen érezném az ízét megint.
- Ihatunk még egyet, ha visszamentünk.
- Nem egészen így gondoltam – mondta mosolyogva, majd közelebb lépett hozzám. Szívverésem egyből felgyorsult, és még sokkal gyorsabb lett, amikor ajkai az én ajkaimra tapadtak. Eleinte gyengéd volt, majd nyelvét erőszakosan tolta át az én számba, de nem kellett sokáig könyörögnie érte. A tequila és a cigi íze keveredett, csókja teljesen elbódított.

- Mit szólnál, ha otthon folytatnánk? – Kérdezte hosszú percek után. Hangja rekedtes és nagyon szexi volt.
- Menjünk – nem tudom, meg fogom-e bánni, mindenesetre semmit nem szerettem volna jobban, mint vele lenni. Mindenhogy.

Hívtunk egy taxit, ami pár percen belül meg is érkezett. Beszálltunk, Tom pedig bediktált egy számomra teljesen ismeretlen címet. A taxis bólintott, az autó pedig elindult. A hátsó ülésen ültünk, szótlanul, ám pillantásunkkal el sem engedtük a másikat. Éreztem, hogy szinte levetkőztet a szemeivel, de egyáltalán nem zavart. Én is hasonlóan tettem.

- Hová megyünk? – Kérdeztem végül.
- Hozzánk – hangja még mindig rekedtes volt. Megőrjített.

Nem kezdtem el kérdezősködni, inkább csak vártam, hogy minél előbb megérkezzünk. Amikor ez végre megtörtént, Tom kifizette a fuvart, busásan megjutalmazva a taxisofőrt, majd karon ragadott és a ház felé indult. A kert hatalmas és gyönyörű volt, de nem volt időm tüzetesebben megvizsgálni, mert Tom szinte rohant a bejárat felé. Gyorsan nyitotta ki az ajtót, behúzott rajta, majd megfordult és szenvedélyesen megcsókolt. Karjaiba vett és elindult velem az emeletre, miközben folyamatosan csókolt.

A szobába érve nekidöntött a falnak, így faltuk egymás ajkait. Egy hirtelen elhatározástól vezérelve ráugrottam, lábaimat dereka köré kulcsoltam. Meglepődött ugyan, de tetszett neki, nekem pedig tetszett, amit tapasztaltam. Az alsónadrágja vélhetően egyre kényelmetlenebbé vált számára. Egy gyors mozdulattal megkereste ruhám zipzárját, majd ugyanilyen gyorsan le is húzta azt. Az anyag hangtalanul hullott a földre.

Ledöntött az ágyra, majd csókolgatni kezdett, ahol éppen ért. Én áthúztam fején a pólóját, majd egyből övcsatja után nyúltam. Kikapcsoltam és megszabadítottam nadrágjától is, hanyagul a hatalmas franciaágy mellé dobva. Ő melltartómat kapcsolta ki, majd amikor levette rólam, elismerően végigmért. Felsőtestemet kezdte csókolgatni, ügyelve arra, hogy egy szegletet se hagyjon ki. Így haladt egyre lejjebb, miközben én majd megőrültem. Amikor elérte tangám szélét, végre az utolsó, testemet takaró ruhadarabtól is megszabadított, csókjait pedig ott folytatta, ahol abbahagyta.

Nem bírtam magammal, sietve húztam le róla alsónadrágját. Egy darabig farkasszemet néztünk, majd szenvedélyesen megcsókolt.

- Kérlek – suttogtam, vagy sóhajtottam, nem is tudom.
- Azt hittem, már soha nem mondod ki.

Abban a pillanatban megéreztem őt magamban. Finoman hatolt belém, eleinte lassan mozgott, felvettük egymás ritmusát. Hátát karmolgattam, ezzel pedig elértem, hogy gyorsítson a tempón. Egy jól irányzott lökéssel a csúcsra repített, néhány másodperccel később pedig ő is követett.

Izzadtan feküdtünk az ágyon, percek óta nem szóltunk egymáshoz. Az alkohol már teljesen kiment belőlem, és így, tiszta fejjel sem bántam, ami történt. Soha nem voltam az egyéjszakás kalandok híve, soha nem feküdtem le valakivel már a második randin. De Tomban volt valami, valami, aminek nem tudtam, és azt hiszem, nem is akartam ellenállni.

- Nem vagy éhes? – Kérdése zökkentett ki gondolataim mélyéből.
- De, egy kicsit.
- Nem csodálom – mondta kajánul vigyorogva, majd megcsókolt. – Rendeljünk valamit.

Nagyjából háromnegyed órával később csöngettek. Tom lement átvenni az ételt, én pedig magamra kaptam tangámat és az ő pólóját. Reméltem, nem fogja bánni. Hirtelen eszembe jutott nővérem, aki talán aggódhatott értem. Elővettem a telefonomat, de nem volt sem nem fogadott hívásom, sem sms-em. A biztonság kedvéért küldtem neki egy üzenetet, hogy ne várjon haza.

- Hmm, lehet, hogy neked kellene adnom. Rajtad jobban áll – Tom felért a rendelésünkkel. Viselkedése megnyugtatott, együttlétünk után nem küldött el, sőt, vacsorát rendelt és továbbra is kedves volt.

Miközben ettünk, folyamatosan beszélgettünk és nevettünk. Nagyon jól éreztem magam a társaságában, szemeimet pedig nem tudtam levenni tökéletesen kidolgozott felsőtestéről. Bizonyára észrevehette, hogy bámulom.

- Nem mindenki olyan szerencsés ám, hogy ilyen közelről láthassa ezt – mutatott kockás hasára.
- Minden lánynak ezt mondod, miközben szex után vacsoráztok? – Kérdeztem nevetve.
- Te vagy az első, akivel vacsorázom utána. De mondtam már, kinőttem a csajozásból.

Az utolsó mondatában volt valami. Valami, amire nem tudtam rájönni, pontosan mi is lehet. Már az ágyon feküdtünk és a TV-t néztük, amikor én még mindig ezen gondolkodtam. És azon, innen vajon hogy lesz tovább. Ha kinőtt a csajozásból, akkor mit keresek még itt? Talán komolyan gondolja? És én szeretném, hogy komolyan gondolja? Azt hiszem, igen. Ez a két találkozás elég volt ahhoz, hogy kialakuljon bennem a vonzalom irányába. És nem csak a testi vonzalom.

Utáltam a bizonytalanságot, ezért úgy döntöttem, határozott leszek.

- Tom? – Mondtam, sokkal félénkebben, mint ahogyan elterveztem.
- Hm?
- Most akkor mi van velünk?